Chemoton – az élet minimálrendszere

Az élet minimál-rendszerét Gánti Tibor vegyészprofesszor szerint három, egyenként is önreprodukáló, önállóan nem működőképes, egymással viszont szorosan együttműködő alrendszer alkotja.

Erről írtam az előző bejegyzésemben, ha érdekel és még nem olvastad, eléred a linkre kattintva.

A három alrendszer közül a motor az első, amely folyamatosan hajtja és a működéshez szükséges nyersanyaggal látja el a teljes rendszert. Képes nagy méretű, de kis energiájú molekulából (például szénhidrátból) több apró molekulájú, de nagy energia tartalmú molekulákat (például cukrot) létrehozni. Gondoskodik a felesleges anyagok kiválasztásáról, kiürítéséről és a szállítmányozás csatornáiról. Ezt a dicső feladatot, a metabolizmust (anyagcserét) egyetlen sejtben a citoplazma látja el, soksejtűek esetében, vagy a humán szervezetben pedig az emésztőrendszer, a kiválasztó rendszer és a keringési rendszer végzi.

A következő összetevő a külső burok, a membránrendszer, amely egyben tartja a belső organizációt. Ezen kívül olyan geometriai struktúrát ad, amely rugalmas, receptorokkal ellátott növekedésre képes, folyadék típusú határoló rendszer. A rengeteg szenzornak és rugalmas szerkezetének köszönhetően a belső rendszer ezáltal képes érzékelni a környezeti változásokat, és azokhoz gyorsan alkalmazkodni úgy, hogy belső organizációja stabil marad. Sejtszinten ezt a feladatot a sejtmembrán, többsejtű, bonyolultabb élőlények esetében pedig a hámszövetek, kötőszövetek, fasciarendszer, valamint a támasztó rendszer végzi. Ami pedig képes a két rendszert összehangolni, tehát:

• képes érzékelni, felfogni a receptorok által közvetített ingereket, érkezzenek akár a külső, vagy a
  belső környezetből,
• azokat értelmezni, analizálni, memorizálni, a rendszer állapotának megfelelő reakciót adni,
• a megfelelő információkat és a
  végrehajtáshoz szükséges energiát a megfelelő helyről felszabadítani és eljuttatni az akció helyére,
  hogy benne a legoptimálisabb reakció végbemehessen, ezt a végtelenül bonyolult feladatot látja
  el az információs vezérlő rendszer.

Az összehangolás feladatát sejtszinten a sejtmag látja el, amely tartalmazza a geometriai szerkezetre és a működésre vonatkozó információkat, a DNS-t, többsejtű organizáció valamint az emberi szervezet szintjén az idegrendszer és az endokrin rendszer, azaz a neuroendokrin rendszer végzi.

A fenti összefüggések szemléltetéseként képzeld el, mi történik, ha belépsz egy szobába, ahol face to face szembe találod magad egy tigrissel. Egy ilyen veszélyes helyzetben, a tested belsejét Tesla kísérleti laborjához hasonló villámszerű elektromosság jellemzi. Addig, amíg téged a másodperc töredéke alatt lever a víz és őrületes sebességgel zakatol a szíved, alig kapsz levegőt, végtagjaidat elönti a vér, szinte földbe gyökerezik a lábad, abban a pillanatban szuperhőssé válva kristálytisztán látod mit kell tenned és erődön felüli gyorsasággal cselekszel, – kihátrálsz, bevágod magad mögött az ajtót és olimpiai bajnok sprinterként menekülsz. Mindeközben a bőröd alatt, az idegpályákon elektromos jelként végigfutnak az információk az érzékelő receptorokból. ( látás, hallás, szaglás, térérzékelés) Az agyad veszélyt érzékelve kódolt jeleket küld az érzelmekért felelős központba, a hipotalamuszba, onnan pedig a szimpatikus idegrendszeren keresztül fut tovább a kódolt információ a test összes többi részébe. Mikor a mellékvese megkapja az infót, kilövi az adrenalin fröccsöt a véráramba, amelynek hatása azonnali és lenyűgöző, akár egy szuper ütős drog, amitől csodákra vagy képes – villámgyorsan és kristálytisztán érzékelsz és szélsebesen húzol nyúlcipőt.

No tehát a sejtjeimnek e három alapvető alrendszerrel szükséges rendelkeznie ahhoz, hogy élővé legyen. Ennek a 37 billió sejtenek a testemben egyenként mindegyiknek külön, önálló élete (primer élet) van, amelynek épp úgy alá van vetve a saját életem, (szekunder élet) mint a hierarchia magasabb fokán álló rendszer (tercier élet) működésének is. Az én saját életem függvénye a sejtjeim önálló életének – milyen a sejtjeim élettere, amiben élnek és milyen minőségben kommunikálnak egymással. Ugyancsak függvénye például a magyar társadalmi életnek is, mivel Magyarország határain belül élek, a magyar gazdaság körforgásában, magyar törvények által szabályozva.
Én is élek, a sejtjeim is élnek, sőt az ország is él. Ezt az országot kizsákmányolhatják, vagy gyarmatosíthatják úgy, hogy életben maradok, én és a társadalom egyes tagjai meghalhatnak úgy, hogy ez az ország rezzenéstelen marad. Hasonlóképp, ha én meghalok, sejtjeim még életben maradhatnak, egyes sejtjeimet kivehetik, vagy megölhetik, attól én még életben maradok. Az én egyéni életem tehát sem a sejtjeim önálló életével, – akár megbetegedésével, akár hiányosságaival – sem pedig az ország életével, – intézkedéseivel, cselekedeteivel, politikájával – nem azonos, de intenzív hatással vannak egymásra.

Mindegyik a szerveződés más-más szintjén él, ugyanakkor intenzíven befolyásolják egymás életének minőségét, viszont nem azonosak egymással. Mindegyik a maga szintjén ( primer, szekunder, vagy tercier szinten) önálló életet él. Engem dinamikus élő rendszerré a 37 billió sejtem közötti lágy, belső organizáció tesz.

Magyarországot a társadalom tagjainak tevékenysége és működése közötti finom organizáció teszi élő rendszerré, vagy egy barátságot a tagjai közötti kapcsolódás teszi élővé. Bármilyen szerveződést a tagjai közötti lágy organizáció tesz élővé. Ahogy Feldmár András mondja, az igazság KÖZTÜNK van:

“Az igazi beszélgetés az, amiben az igazság megmutatja magát. Egy jó dialógus szeretettel teli, amiben sem a másik nem tudja, mi a tuti, sem én, de ha jóindulatúak és őszinték vagyunk, megjelenik közöttünk az igazság.”

„Arisztotelész szerint az etika az, hogy hogyan bánunk egymással. Senki nem lehet boldog, ha nem bánunk jól egymással. Ő nem jó, hanem boldog akart lenni. Ez Etika. Ha megengeded, hogy rosszul bánjanak veled, és te nem bánsz jól mással, nem leszel boldog.”

A következő bejegyzésben az információs hálózati rendszerről olvashatsz.