Mitől élő az, ami él

Az élettel kezdem. Azon a gondolaton végig futva, hogy az életben egyetlen állandó létezik, a változás, amit minden esetben mozgás hoz létre. A mozgás ennél fogva szerves része az életnek. Így belegondoltam abba, hogy a megtermékenyítés pillanatában egyetlen sejt voltam, mára viszont közel 37 billió sejtre fejlődtem. Ez aztán az exponenciális növekedés!

Ez a fejlődés úgy zajlott le, hogy a történések elenyésző részének voltam csupán a tudatában, miközben rengeteg minden történt velem. Nyilván feltűnt, hogy átalakult a testem, átéltem az érzelmeket αlfától Ωmegáig, tanultam ezt – azt, értek kellemes és kellemetlen meglepetések, sikerek és számos kudarc és hirtelen megrémiszt az a tudat, hogy billiós létszámú, folyamatos mozgásban levő organizmus tulajdonosa vagyok és fogalmam sincs arról, hogyan is működök. Egy ilyen hatalmas létszámú szervezet minden bizonnyal nagyon precízen strukturált szervezeti formát igényel. Hihetetlen kommunikációs, szabályozási hálózati rendszerrel, rendkívüli anyaggazdálkodással és energiagazdálkodással kell rendelkezzen, valamint bámulatos rugalmasságra van szüksége ahhoz, hogy a folyamatosan változó körülmények ellenére, ilyen intenzív növekedés mellett, megtorpanások nélkül képes legyen megtartani belső struktúráját.
Kicsit úgy érzem magam, mint egy giga multi tulajdonosa, aki a szuper vállalata irányítását, működését rábízza az igazgató tanácsra, ő pedig csak lóbálja a lábát hangyányi kontrollt gyakorolva és felelősséget vállalva az élete folyamában és eddig meg sem fordult a fejében, hogy 37 billió sejt feladatokra vár, pontosabban arra vár, hogy ne csak vegetáljon a megszokott mechanizmusokban, hanem igazán, de úgy igazán éljen. DE mi is az élet? Mitől élő az, ami él?

Egzakt módon erre a kérdésre Gánti Tibor vegyészprofesszor chemoton elmélete adta meg számomra a legkielégítőbb választ. Az élet általános elmélete című könyvében az élet spontán keletkezését írja le, azt, hogy amennyiben abból indulunk ki, hogy az élő rendszerek fluid masinák, akkor a biogenezis csodája egyetlen szempillantás alatt miként válik kémiai törvények által irányított szükségszerű folyamatokká. Annak ellenére, hogy a suliban a kémia mindennél kínaibban hangzott, Gánti Tibor logikai gondolkodása, a fizikába, matematikába, genetikába és a biokinetikába ágyazott meglátásai és bizonyításai nemcsak a kémiát hozta közelebb a szívemhez, hanem számos természettudományi ág integrálásával számtalan, bennem eddig űrként tátongó kérdésre adott tiszta, racionális válaszokat. Egyszóval lenyűgözött. A chemoton modell a legegyszerűbb kémiai automata, amely él, tehát:

• Irányítottan működik
• Stabil
• Homeosztatikus (alkalmazkodni képes a környezeti változásokhoz)
• Szaporodik és
• Evolúcióképes

A professzor szerint ahhoz, hogy eme minimál rendszer az élet fent említett kritériumaival élővé váljon, három egyenként is autokatalititkus (önreprodukáló ) alrendszer szükséges, amelyek önmagukban nem működőképesek, hármójuk konspirációjával viszont egyetlen szuper rendszerré alakul, amely nem csak működőképes, hanem a köztük lévő lágy organizáció révén élővé is válik. Habzsoltam papírra vetett betűit oldalról – oldalra kíváncsiságomban, mi is lehet az a három elengedhetetlen alrendszer.

A következő Chemoton bejegyzésben kiderül.