Belső információs úthálózat
Amennyiben úgy tekintünk testünkre, mint járművünk életünk során itt a Földön, melynek motorja a szív, miért ne nevezhetnénk szimbolikusan a mozgásrendszerünket testünk futóművének, kerekektől (talpaktól / )egészen a kormányműig – agyig) . Amennyiben ezen hasonlattal élünk, a test járművében csakúgy, mint az autó futóművében a két pont közötti távolságot számos alkatrész alkotja szilárdabbaktól (csontoktól) a puhábbakig (izmok, inak, szalagok, folyadékok, gázok), amelyek mindegyike nagyságától, funkciójától függetlenül együttműködő szimbiózisban hajtják végre a feladatot, melyet Te, a kormány-kerék (agy) irányítója, a test tulajdonosa szeretnél végrehajtani.
Nézzük meg nagy vonalakban hogyan alkotnak ezen alkatrészek ökoszisztémát és mi lehet az oka, hogy oly sok esetben a lokális kezelések nem bizonyulnak tartósan maradandónak. Mielőtt belefogunk, a mozgást, mint rugalmas helyzet és/vagy mint helyváltoztatást definiálom itt a Földön, szilárd talajon, bármiféle segédeszköz nélkül. Ilyen feltételekkel a megvalósításban a két lábon járás és módozatai, úgy mint a séta, kocogás, futás lesznek a leghatékonyabb módszereink. Hogy ezt a momentumot elkapjuk, ugorjunk vissza emlékeinkben oda, amikor láttunk kisgyermeket két lábra állni, akár felvételről is. Micsoda önfeledt, sikerekkel és kudarcokkal fűszerezett időszak ez. Amikor a kisgyerek kapaszkodva, inogva feláll és igen viccesen megteszi az első lépést szinte azonnal földre is zuhan. DE mivel igen kitartó elhatározásában, azért újra nekiveselkedik, összeszedi minden erejét (feszít) szinte átsüt a koncentrációja, amitől lelkesen szurkolni kezdünk neki egy – két lépés és újra elesik (lazít). Ezt a folyamatot eltökélten számtalanszor egészen addig ismétli, mígnem képessé teszi magát a stabil lépések megtételére. Elképesztő folyamatos kitartó munkával:
Feszítés – lazítás
Siker – kudarc
által tréningezi az izmait, izületeit, csontjait mígnem azok egyre erősebbé, rugalmasabbá, stabilakká válnak. De vajon mi történhet ezidő alatt a színfalak mögött az alkatrészek között, milyen folyamatok játszódnak le láthatatlanul a bőr alatt ami a határozott lépésekhez vezet? Mikor a közel 1 éves baba minden erejét összeszedve koncentrál, összpontosítja a figyelmét, minden idegszálát a feladatra irányítja, inogva feláll, létrejönnek az első információs kapcsolatok (szinapszisok) a járáshoz szükséges alkatrészek sejtjei és az idegsejtek között és megindul az első információs autópályaépítés. Minden egyes próbál -kozással egyre több csomóponttal, tranzittal, lejárattal bővítve az úthálózatot. Mindeközben a csontok keresik az optimális helyüket, szilárdságukat, az izmok az optimális erőkifejtést, az ízületek stabilitásukat és a számtalan ismétléssel jelentős információs hálózat épül hatalmas csomópontokkal, töltőállomásokkal, teljes infrastruktúrával. Minél többször ismételjük annál finomabbá, gyorsabbá, könnyedebbé, automatizáltabbá válik és minél többféleképpen, sokrétűbben tudjuk végre -hajtani az adott mozgást, tehát minél változatosabb szélesebb spektrumú a mozgáskultúránk, annál komplexebb a belső információs hálózati infrastruktúránk.
Akkor válik ez a komplexitás igazán hasznossá, mikor “véletlen” baleset ér minket, sérülünk, túlterhelünk és a sérült területet kikerülve, a fájdalom mérséklése okán, kerülőutakon jöhet létre csak az adott mozgás. Ha kevesebb az alternatív útvonalak száma, csekélyebbek a kombinációk, a választási lehetőségek, akkor bizony jelentősen megnő annak a lehetőlége, hogy a fájdalmat elkerülve kényszertartás alakuljon ki.
Ismerős ez a kifejezés? – Kényszertartás! Nagyon röviden olyan ez, mint egy rossz házasság. Minél hosszabb ideje benne vagy, annál jobban beleszoksz, masszív részeddé válik, nehezen vagy képes elhagyni, és kitartó, folyamatos munka az újjáépítés.
A következő bejegyzés a véletlen balesetekről szól.
